" A válaszokat magadban találod. Az élet kérdéseire magadban lelhetsz feleletre.Nincs más dolgod, mint NÉZNI,HALLGATNI, és BÍZNI."

Válasz

Van egy friss cikk a Spirituális Tiszta Fény-ben, figyelmetekbe ajánlom; "Hogyan bánjunk (el) az illúziókkal?"

Válasz

Egyik álmomban a keresztlányommal beszélgettem. Azt mondtam neki: "nézd, én tudom, hogy csak álmodom és azt is tudom, hogy te valójában nem vagy itt. Nem akarok így beszélni veled, mert ez mind csak én vagyok"

Erre ő azt válaszolta: "Honnan tudod? És miért éppen most gondolod, hogy nem is vagyok itt egyáltalán? Szerintem itt vagyok, csak te nem hiszel benne... És én honnan tudjam, hogy te itt vagy-e? "

Ha nem álmodnánk, eszünkbe sem jutna, hogy létezik illúzió. Az álom, mondjuk illúzió. Na és az élet? Mi teszi mássá? Az anyag? Anyagot érzékelek álmomban is. Csak aztán felébredek, és ébredés után egy egészen más valóságérzékelésem van. Más és erősebb, mint álmomban. Ezért kijelentem, az ébrenlétem győzött, és ez a valóság.

De mi van akkor, ha ebből a valóságnak kijelentett életből is felébredek? Mondjuk, egy erősebb valóságtudattal? Honnan tudjam, hogy akkor az már tényleg az igazi valóság? Akkor, lehet, hogy rá fogok döbbenni: teljesen mindegy, hogy illúzió vagy valóság. Én vagyok én és mindenki más. - Úgy gondolom, hogy valami egység-tudat félét fogok ott megélni. Mint ahogy megérzem Mozartot a zenéjében. Üzen nekem, érzem őt. És saját magamban érzem... De mindannyian érezzük, hogy valami ilyesmiről van szó. Még akkor is, ha ebben a pillanatban 3D-be vagyunk zárva.

Válasz

Az a valóság szövetének illúzórikus álomképjelensége. Mint minden művészet vagy zene vagy festmény. Az elme képei kivetülve.A valóság szövetének része de magában függetlenül nincs léte:)

Előzmény

Válasz

Ha elfogadom azt, amit egy hete irtál, hogy minden érzékszervvel felfogott észlelés mentes a valóság tiszta
megtapasztalásától, akkor mi történik a műalkotások áhitatos élvezése esetében? Vegyünk például egy
Mozart szonátát !?

Válasz

Nem ismerek olyan külső mestert akiben meg lehetne bízni maximálisan. Szerintem a valóság és az illúzió nem állnak messze egymástól. A valóságon mint egy kozmikus hálón van kifeszítve az illúziók fátyla. Ha Te éppen a valósággal az eredendő tiszta létállapotoddal az alappal azonosulsz akkor minden illúzión túl képes leszel látni azt ami van és ahogyan van. De ha az eredendő létben annak alkotó energiáiból alkotott illúziók valamelyikével azonosulsz akkor a duális látásmód miatt elvész a valóság felismerésének lehetősége, vagy eltolódik amíg vissza nem térsz eredendő természetedhez:)

Válasz

OK! Akkor most visszatérhetnénk végre az alapkérdéshez! Hogyan válaszhatjuk el a valóságtól az illúziót?
Egyáltalán hogyan állapitható meg, hogy valami valóság-e, vagy illúzió? Valamint kik azok az igazi mesterek,
akik példát mutatva segithetnek ebben - amiről Imre beszél?

Válasz

Kedves Hó Oroszlán,

Köszönet az alapkérdés ez irányú megközelítéséért. Ez számomra öröm, mert visszajelzés arról, hogy szaporodnak azon testvéreink, akik ez igen lényegi kérdést felteszik önmaguknak, s a megoldások keresésének sokszínűsége mellett is kibontakozik egy egyre tisztuló és (meg)világosuló kép életünk lényegéről, a valóság és az illúzió szétválaszthatóságáról. Legfőképp üdvözlöm mindazon kezdeményezésünket, amikor a megoldást belül, önmagunkban keressük, s nem mástól várjuk azt el. Az igazi mesterek példája ezen úton sokat segíthet nekünk, melyért mindennap hálát és szeretetet érzek irántuk. De a válasz megtalálása, akárcsak a kérdés felvetése, a mi kizárólagos lehetőségünk és feladatunk. Sok szeretettel kívánok szép napot Mindannyiunknak: Jaksa

Válasz

Jó kérdés hogy mi az ami nem illúzió.:)
Egy biztos ha kikerülünk az illúziókból azt nevezik megvilágosodásnak. A tanítások úgy szólnak hogy minden érzés érzékelés érzékszervvel felfogott dolog minden észlelés mentes a valóság tiszta tapasztalatától. Mindent befed az elme1 (kollektív elme) és az elme2 (egyéni elmék) által alkotott tudatlanság fátyla. Aki képes felébredni az nem alszik vissza. Általában a vallások mindegyikéről akár kereszténységet nézzük akár a buddhizmust vagy a hinduizmust iszlámot stb, elmondható hogy egyik álomból a másikba lépnek azt híve hogy az a másik álomszféra már a valóság. Itt esik minden hívő súlyos tévedésbe. A valóság mentes mindenfajta kettősségtől és illúziótól. Egészen addig míg kettősséget tapasztalunk csak illúzióink fogjai vagyunk és megkülönböztetünk jót és rosszat lentet és fentet. Ez mind illúzió nem valós, elmekivetülés. Éppen ezért a legfontosabb az éberség fenntartása és gyakorlása a mindennapokban. Felbecsülhetetlen értékű ha valaki a saját tudatának természetével azonosulni tud és nem kötődik már semmilyen valláshoz vagy kettősséghez. Ekkor esélye van meglátni a valóságot:)

Előzmény

Válasz

Ha kikerülünk az illúziókból, mi marad?
Egyáltalán, mi az ami nem illúzió?
Lehet, hogy az élet íze, a szenvedély, az eszme is mind csak illúzió...

Válasz